Menni vagy maradni? Hogyan működik a párterápia?

Menni vagy maradni? Hogyan működik a párterápia?

Avagy meddig érdemes küzdeni egy kapcsolatért és mikor szálljunk ki?

Előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, nehéz eldönteni, kilépjünk a kapcsolatból, vagy még helyrehozható. Hogyan lehet ilyenkor jó döntést hozni? Segít a párterápia ?

Amikor jól működik a kapcsolat, valahogy látjuk a másikat, a kapcsolatot és magunkat. Ez lehet egy előre megalkotott, idealizált kép magunkról, a másikról, lehet egy elképzelt, optimista jövőkép. A kapcsolat általában akkor jó, ha a számunkra fontos értékeket megtaláljuk benne.

Párterápia – Már az első jeleknél

Egy idő után viszont a másikról alkotott kép megváltozhat. Hogyan? Vegyünk egy konkrét példát. A kapcsolat kezdetén szeretünk üzeneteket kapni. Úgy érezhetjük, a másik kifejezi figyelmét irányunkban, fontosak vagyunk, szeretve vagyunk általa. Telik az idő. Több időt töltünk külön, kezd beállni a közös ritmus, a kapcsolat dinamikája, mely mindkét fél számára ismertté, ismerőssé, kiszámíthatóvá válik. A “Mikor jössz?” „Hol vagy?” kérdések, az irányunkba fordított figyelem ezen a ponton időnként terhessé válhatnak. Amit egykor figyelmességként éltünk meg, most zavaró nyomulásként hat.

Tehát eljutunk a szakaszba, amikor el kezd megváltozni a másikról és a kapcsolatunkról kialakított kép. Mit teszünk? Magyarázatokat kezdünk gyártani, meggyőzzük magunkat az eredeti elképzeléseink meglétéről, illúziók felépítésébe fogunk. Például: “Figyel rám. Csak most fáradt.” “Volt már, hogy csináltunk közös programot, csak mostanában mindketten sokat dolgozunk.” “A szex különben egész jó, csak nem tudom magam eléggé elengedni mostanában, sok a stressz.” Ezt a jelenséget hívjuk kognitív disszonancia redukciónak. A valóság tehát nem úgy alakul, nem azt a képet mutatja, amit eleinte elvártunk tőle, az újonnan érkező tapasztatok konfliktusba kerülnek a képpel, amit felépítettünk. Belső válságunkat, zavarunkat ekkor könnyebb önhazugsággal és becsapással palástolni, energiát fektetni abba, hogy az eredeti képet fenntartsuk. Hosszan. Sokáig.

Az utolsó csepp

Majd elérkezik egy pont. Hívhatjuk holtpontnak, mélypontnak, utolsó cseppnek, pontnak az i-n, habnak a tortán. Mindenkinél máshogy, máskor érkezik el. Valakinél akkor jön el, amikor már nem látja megvalósíthatónak a közös jövőt. Másnál akkor, amikor úgy érzi, nem ismer a másikra. Idegen számára a másik. Van, amikor olyan történik, ami a mi értékrendszerünk szerint nem fér bele a kapcsolat kereteibe. Lehetnek elméleti határok. Az első pofon. És lehet, amikor átbillen a mérleg, hogy még talán egyedül is jobb lenne, mint abban a kapcsolatban, amiben éppen vagyok. Mi történik? A felépített illúziónk, a magunknak gyártott magyarázatok, fenntarthatatlanná, védhetetlenné válnak. Ezen a ponton megszűnnek az önhazugságok, szembesülünk, ami kezdetben nagy fájdalommal jár.

Tovább olvasom

Egyéni vagy párterápia? Kérjen időpontot most elérhetőségeim egyikén!

maganpraxis